Mennyire emberiek a kutyák?

Amikor új családtag érkezik az összeszokott kutya-ember falkába, nem biztos, hogy a "csapat" minden tagja egyforma lelkesedéssel fogja fogadni. A kutya viselkedése megváltozhat, de biztos, hogy ez féltékenység?

 Odaadó gazdiként hajlamosak vagyunk sokszor emberi tulajdonságokkal felruházni négylábú barátunkat. Szomorú vagy vidám mint mi, és persze minden szót ért abból amit mondunk neki. Ha esetleg a háta mögött beszélünk, akkor is tudja, hogy róla van szó, ha rosszat tesz és rászólunk egyből megbánja tettét, és tudtunkra adja szégyenérzetét. Ezek természetes gondolatok, hiszen az eb a szívünkhöz nőtt, teljes jogú családtagként él köztünk, így egyértelmű, hogy gondolkozik és érez, akár csak mi emberek.

Ám mégsem ilyen egyszerű a dolog. Nézzünk meg egy olyan helyzetet, ahol a változásokat a kutya nem úgy éli meg mint az ember. Egy új családtag érkezését nem mindig veszi zökkenőmentesen a kutya. A gazdi ráfogja erre a viselkedés változásra, hogy féltékeny a kutya. Ez azonban nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanis egy kutya nem lehet féltékeny.

     
Mit jelent az, hogy nem lehet féltékeny? A viselkedésváltozást sok minden eredményezheti, ám mégsem beszélhetünk olyan emberi érzésekről, mint a féltékenység. A kutya akár a farkas falkaállat. A különbség azonban az, hogy a kutya számára az ember társasága, a család a falka. Mint ahogy a természetben, ebben az ember-kutya falkában is meg van a szigorú rangsor, a kutya és az ember is tisztába kell legyen azzal, hogy ki a falkavezér. Azt a kutyát, amelyik folyamatosan feljebb próbál jutni a ranglétrán, domináns kutyának nevezzük.

Azt minden kutyatartó tudja, hogy az ebek életében nagyon fontos szerepet tölt be a rendszeresség. Az etetéstől kezdve a napi sétáig minden. Ebbe szigorúan beletartozik a felállított és működő rangsor is. Amikor egy új családtag érkezik, mondjuk egy gyermek, a kutya számára egyértelműen a rangsor alján van a helye. Hiszen "újonc", csak most "csapódott a falkához", küzdje fel magát ahogy tudja, neki már megvan a biztos helye. Ám ennek ellenére nem ezzel találkozik. A ranglétra alja helyett hirtelen felékerekedik az újonc, és minden felborul. A kutya bizonytalannak kezdi érezni a helyét ebben a rangsorban, és erre a változásra igyekszik felhívni a gazdi figyelmét különböző módon. Ezt a viselkedést mi emberek már féltékenységnek hívjuk.

 Más oka is lehet, annak, amikor a kedvenc a féltékenyen, esetleg irigyen kezd viselkedni. Vannak fajták, sőt fajtától eltérően olyan egyedek, akikben a védelem ösztöne sokkal erősebben él, mint a többi kutyában. Őrzi a gazdáját, a tulajdonát, a játékát. Megvédi a gazdát mindentől. Nem is gondolnánk mennyi minden kiválthatja a kutyánál ezt a védelmi ösztönt. Egy hangos párbeszéd, egy idegen hang, vagy akár egy ismeretlen szag. A kutya igyekszik megvédeni a falka tagjait a veszélytől, igyekszik távol tartani az idegen dolgokat. Ezt a viselkedés is sokan féltékenységi jelenetként értékelik.

Sokan foglalkoznak azzal, hogy pontosabb képet kapjunk a kutyák viselkedéséről, és érzéseiről. Ezeket megismeri azonban közel sem olyan könnyű, mint ahogy azt gondolnánk. Az emberrel ellentétben a kutyával nem töltethetünk ki egy tesztet, hogy miről mi a véleménye, vagy mit érzett egy adott helyzetben. Egyenlőre azonban azt mondják a kutyák viselkedését kutató szakemberek, hogy az emberre jellemző érzelemvilágnak csupán kis része jellemző a kutyákra, mint például a kötődés, félelem-vagy biztonságérzet. A bonyolultabb és az összetettebb érzelmek csak ránk, emberekre jellemző.

A tudományos magyarázatok ellenére nehéz meggyőzni egy gazdit, hogy kutyája cselekedete csupán ösztönökön alapul. Bár ez ebben a formában nem is teljesen igaz, hiszen rengeteget tanul az embertől élete során, és az érzelmi kötődésnek köszönhetően nem csak az ösztönös viselkedés fejlődik. Azt is el kell mondani, hogy mint mindenhol az életben itt is vannak kivételek. Olyan kutyák, akik éppen csak, hogy nem szólalnak meg, annyira emberinek tűnnek.  Tudomány ide vagy oda, minden gazdi egyéni dolga, hogy mennyire tartja embernek a kutyáját.

(origo)