Foglalkozás a kölyökkel

Most következzen néhany jotanacs az "ovodasok" nevelgetéséhez. Természetesen, mint minden mast, ezeket a feladatokat is csak akkor lehet jol megtanulni és megtanitani, ha gyakoroljuk. Varjuk meg, amig kis kedvencünk betölti a megfelelô életkort! Mi is a megfelelô?

Ez egyedfüggô, vannak koran, illetve késôn érô ebek is. Az a jo, ha a kölyöknek van gyermekkora. Semmi szükség arra, hogy egy 8 honaposnal fiatalabb kutyat "komoly dolgokra" tanitsunk. Csak nevelgetni kell és a helyes utra terelni. A Gödöllî KKI ovodajaba  a mar 4 honapos kort betöltött kutyusok jarhatnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy elôtte egyaltalan ne foglalkozzunk a kicsivel. A jo kapcsolat érdekében nagyon sokat kell vele lenni és együtt jatszani. Azonban ha egyfolytaban ajnarozzuk, babusgatjuk, akkor még egy eredendôen jo idegrendszeru ebet is el lehet simogatni. Ez azt takarja, hogy ha mindig simogatjuk, becézgetjük, akkor a kutya szamara ez természetessé valik és elvesziti a motivacios erejét. Pedig a gazdi dicséretéért valo feladatvégrehajtas nagyon fontos része a késôbbi kiképzésnek. Beszéljünk vele normalis hangnemben, igy ha  az "atlagnal" szebben, vagy akar mérgesebben szolunk ra a késôbbiekben, tudni fogja, hogy mit is jelent, érti majd a dicséretet és a szidast is egyarant. Tehat akkor simogassuk és babusgassuk, ha megérdemli. Ha megtesz valamit, ami nekünk tetszik, akkor dicsérgetjük. Ilyen példaul, ha odajön hozzank. Könnyen belathatjuk, hogy ez az egyik legfontosabb dolog az együttélés soran: hogy a kutya mindig odajöjjön, ha hivjuk. Elôször is valasszunk egy vezényszot, amivel a késôbbiekben hivni fogjuk. (gyere, hozzam, ide, stb.) Lehet ez akar egy füttyjel, sipszo, barmi, a lényeg, hogy következetesen, mindig ugyanazt a jelet adjuk. Ezt a jelet aztan csaladtagjainkkal is tudassuk, hogy a kutyat ne zavarjuk össze a különbözô jelekkel. Tudnunk kell, hogy a kis nebulonk mivel motivalhato. Ez a motivacios eszköz barmi lehet, amit ô nagyon szeret: jutalomfalat, egy jaték, vagy csupan a gazdi szeretete. Az elsô gyakorlasokat lehetôleg ingerszegény környezetben végezzük annak érdekében, hogy a kölyök rank tudjon figyelni. Legmegfelelôbb erre a sajat kert, ahol ismeri a szagokat, a targyakat és nincs ott idegen ember, kutya. Ilyenkor könnyen ravehetô, hogy a gazdit figyelje. Aki nem kertes hazban lakik, az is keressen egy a kutyus altal jol ismert helyet, ami mentes a szokatlan zajoktol, szagoktol és élôlényektôl. Eleinte akkor hivjuk magunkhoz, ha latjuk, hogy biztosan oda fog jönni, pl. mar el is indult felénk. Adjuk ki a jelet, amit ô össze fog kötni a rögtön utana következô pozitiv élménnyel, a jutalommal. Amint odaér hozzank, nagyon dicsérjük meg! Rendkivül fontos, hogy ezt mindig megkapja! Ha csak a tanitasi idîoszakban jutalmazzuk, késôbb nem, mert ugy gondoljuk; "ezt mar megtanulta", el fogja vesziteni érdeklôidését, lassan, vagy egyaltalan nem jön majd oda hozzank a jol megszokott jelre sem. A jutalmat a jol végrehajtott feladat utan (jelen esetben  amikor odaért hozzank) legkésôbb 3 mp-en belül adjuk neki, igy a feladattal köti össze. Ha tovabb halogatjuk a dicséretet és hagyjuk, hogy elkezdjen pl. szaglaszni, akkor azt hiszi majd, hogy a szimatolasért kapta a simogatast és a virslit. Ezért elôször vegyük kézbe a falatkat vagy a labdat és csak utana adjuk ki a hivojelet. Ha nem figyel rank, elôször szolitsuk a nevén és utana hivjuk. Ha erre nem reaglal, kezdjünk el az ellenkezô iranyba futni és amint elindul utanunk, leguggolva, tart karokkal varjuk be, majd jutalmazzuk meg! A hivojelet ne ismételgessük többször, mert ra fog jönni, hogy "ugyis elmondja még egy parszor, raérek".

Ne csak akkor hivjuk magunkhoz, amikor be akarjuk zarni a helyére, vagy ra akarjuk tenni a porazt, mert vége a sétanak és indulunk haza. Nagyon hamar összeköti a behivast ezzel a szamara nemkivanatos dologgal és ezért nem fog odajönni. Hivjuk akkor is, ha jatszani akarunk vele, vagy etetéskor, ha kimegyünk a kertbe a teli tanyérral, ha csak meg akarjuk simogatni, stb.

Fontos: nem hasznalhatjuk fel a behivast büntetésre. Ha valami rosszat csinalt, ne hivjuk magunkhoz, hogy megbüntessük, hanem mi menjünk oda ôhozza, és ugy kapjon ki! Maskülönben eljatszuk a bizalmat, és még az a kutyus is, aki addig örömmel szaladt a gazdajahoz, nem fog odamenni. Gondoljunk csak bele: ha hazafelé sétalva az egyik sarkon minden alkalommal kapnank egy pofont, meddig mennénk arra? Ugye, nem sokaig? A behivast barmikor gyakorolhatjuk. Ha van segitôtarsunk, kérjük meg, hogy fogja meg a kutyust, mi pedig a labdajat vagy egy falatkat megmutatva neki szaladjunk el kb. 40 m-re, közben a nevét többször is kiabalva. Amikor megallunk, forduljunk a kutya felé, adjuk ki a hivojelet, amikor is a segitô elengedi a kutyat. A sok gyakorlas hatasara varhato eredmény: lesz egy barmilyen körülmények között visszahivhato kutyank.

A következô alkalommal a jutalmazasrol és a büntetésrôl fogunk irni.

Sok sikert a gyakorlashoz!

Tovabbra is szeretettel var mindenkit a Gödöllôi Kutyakiképzô Iskola csapata Gödöllôn a Vasartéren, az Isaszegi tavak iranyaban!!