1. Általános leírás:
„Rövidszõrû, jó felépítésû kutya, testmagasságához képest rendkívül erõs, jól izmolt, élénk, rendkívül mozgékony”.

2. Sajátos jegyek:
„Történelmi hátterébõl kedvezõen, zabolátlanul bátor és kitartó. Rendkívül intelligens kutya. Barátságos, viszont nem alattomos. Gyermekekkel rendkívül barátságos”.

3. Természet:
„Merész, bátor és abszolút megbízható”. A harmadik standardzáradék az alacsony ingerküszöb. A természeti jegyeknek, a fajtára jellemzõnek kell maradni, ez mindig szolgál valami meglepetéssel. A félénkség, gyávaság a harcmúltnak köszönhetõen, nincs és nem is lehet jelen.

4. Koponya és fej:
„Rövid, mély, valamint széles felsõfej. Nagyon jellegzetes pofaizomzat, hangsúlyos stop/rövid pofa, fekete orr”. A pofahossz aránya a felsõfejhez képest 1/3 : 2/3, kell hogy legyen. 1/3 az orrhegytõl a stopig, ez a hirtelen lejtõ a két szem között a pofáig, és 2/3 a stoptól a hátsó fõcsontig. A Stafford feje kidolgozott, épp úgy néz ki, mint egy kis gyümölcs (pl. barack ), mely a tarkótól a szemek között a stop végéig tart. Bizonyára érthetõ, hiszen az izomzat mindkét oldalon a hasíték oldalán kell, hogy elhelyezkedjen a fejen, a szemektõl az orr negyedéig. A pofaizomzatnak erõsen hangsúlyozottnak kell lennie, ezt „CHEEK BUMPS”-nak (boltozatos pofaizomnak) nevezik.

5. Fülek:
„Rózsafül, vagy félig lelógó, nem nagy, vagy lógó. Az álló fül kifejezetten nem kívánatos”. Ehhez keveset lehet hozzáfûzni, de hangsúlyozni kell, hogy a kutya összképét a fülállás erõsen meghatározza. A nem típusos fülek, ahogy a fej oldalán lógnak, rendezetlenül, kevésbé attraktívan néznek ki.

6. Szemek:
„Lehetõleg sötét szemszín elõnyös, világosabb szõrzetnél megengedett a világosabb szemszín. Kerek, közepes nagyságú és úgy ültetett, hogy a kutya elõre nézzen. Sötét szemhéj”. A szemeknek nem szabad túlságosan közel ülniük egymáshoz, nem
szabad hangsúlyosnak lenni, ezzel a kutya összképét erõsen megtörné.

7. Pofa:
„Az ajkak tömörek, szorosan fekvõk. Erõs állkapocs, nagy fogak, tökéletes szabályos és hiánytalan fogazat (olló). Ezért hívják így, mert a felsõ metszõfogak rálapulnak az alsókra, és valós helyükön állnak az állkapocsban”. Ez a leírás olyan kimerítõ, hogy nem szükséges egyéb hozzáfûznivaló.

8. Nyak:
„Aránylag rövid és erõsen izmolt. A külsõ vonalban behatárolt. A könyökhöz vezetve folyamatosan rásimul”. Újra egy jó leírás, de sajnos nem tesz említést arról, hogy a nyakon, egy bizonyos helyen izomcsomó látszik a tarkócsont és a nyakvonal vége között. Ezt koronának nevezik Angliában. Ez a nyakvonal a kanoknál megfigyelhetõ fajtajegy.

9. Mellsõ láb:
„Egyenes futású és „erõs csontú”, széles kiállású, kiugrás nélkül az alsó lábszárnál. Az alsó lábszár a mancsba könnyen beállított. A könyök testhez simuló, nem kiálló”. A standard megkívánja, hogy a mozgása aránylag széles kiállással történjen (térölelõ járásmód). Figyelni kell azonban a túlzásokra. Egy „bulldog front” biztosan nem az, amire gondoltak. A könyöknek nem szabad kiállnia vagy lazának lennie. Az általános testformáknak passzolnia kell. Ideális esetben a könyök szabályosan záródik a bordákhoz. Semmiféleképpen nem szabad a könyöknek megereszkednie úgy, hogy a folyamatos mozgást csorbítsa, és a nyaknak simulékonyabb csatlakozása a testhez lehetetlen legyen. Egy Staffordnak biztosan kell állnia a lábán. Ehhez a mancsnak egészen könnyedén kiállónak kell lennie. A mellsõ lábak enyhe kifordulása (várakozó állás) a jobb súlyelosztás végett az erõteljes mellizmot követeli meg. A standard szerint a farkaskarom a mellsõ lábakon nem levágandó, ha a farkaskarom a hátsó lábakon jelentkezik, akkor el kell távolítani.

10. Törzs:
„Rövid és tömzsi, vízszintes felsõ vonal, széles front. Mély mellkas, erõs bordázat. A törzs jól izmolt”. Egy erõteljes kompakt kutyát követel meg a standard, erõs háttal, a hátlapon a lapocka nem elálló. A felsõ vonalnak vízszintesnek kell lennie, egész könnyedén felemelve az ágyékterületet. Egy erõs, boltozott „pontyhát” nem
kívánatos, igaz, hogy a hát közepén lehet egy kis boltozat vagy megereszkedõ, vagy kiemelkedõ a keresztcsont miatt. Az ágyék-rész elegáns, az összeköttetésnek az utolsó bordacsont és a csípõcsont között kompaktnak, nem túl hosszúnak kell lennie. A frontrész a lábak között, széles kell, hogy legyen, úgy hogy a tüdõnek a mellkasban elegendõ hely jusson. A mellkas mély, a bordáknak ki kell boltozódnia ahhoz, hogy a tüdõ és a szív jól elférjen, ezáltal a kutya jól tud dolgozni. Egy jó kondícióban lévõ kutyának nem lehet csüngõ hasa.

11. Hátsó láb:
„Erõsen izmolt, ugrásra kész mély állás, jó térdszögelés, hátulról nézve az állat állása paralell”. Legfontosabb a paralell állás, minden ettõl eltérõ hibának minõsül. A csánk erõsen szögeltnek kell, hogy legyen, a térd maradjon normál szögelésû.

12. Mancsok:
„Erõs, középnagy és kerek. Egyszínû kutyáknál a karom fekete”. Kinézetre jól csontozottnak kell lennie. Szûk egymás mellett álló mancsok. Valós kapcsolat a kutya és a nagysághoz mérten.

13. Farok:
„Középhosszú, mélyen ülõ, vége szabadon futó és aránylag mélyen hordott. Könnyed hajlatú legyen, mely a régi utcai nyomóskúthoz hasonlít”. Semmiféleképpen nem emelheti nyugalmi állapotban a háta fölé, kivéve izgalmi állapotban, de nem eltúlozva. Megfigyelhetõ, hogy a kutya ösztönösen felemeli a farkát, ha másik kutyát lát (dominancia). Azt mondják, hogy a Stafford farka azért ilyen erõs, mert mint harci kutya gyakran került a padlóra és a farkával segítette magát jobb pozícióba.

14. Mozgás:
„Szabad erõteljes és erõtakarékosan folyamatos. Elölrõl vagy hátulról figyelve a kutyát a lábak párhuzamosan mozgnak. A hátsó lábaknak erõteljes lökést kell adniuk”. Ez a leírás valóban átfogó. Egy jó mozgású kutya, amely büszke és szabad, jó benyomást kelt.

15. Szõrzet:
„Kemény rövid és szorosan illeszkedõ”. A szõr egy jól kondicionált Staffordnál fényesen ragyog. Érintéskor érezhetõen kellemes.

16. Szín:
„Vörös, sárga, fehér, fekete vagy kék. Mindegyik ezek közül fehérrel keveredhet. Minden variáció csíkossal vagy csíkos fehérrel keverve. A fekete cserszín, vagy májszín kifejezetten nem kívánatos”. A kék színûek is elfogadottak, de nem jól örökítik a pigmentációt.

17. magasság és súly:
„A súly kanoknál:12,7-17,2 kg, szukáknál: 10,9-15,4 kg. Elfogadott marmagasság 35,6-40,6 cm. A marmagasságnak és a súlynak egymással szemben arányosnak kell lennie”. Igazán nem könnyû a súlyt és a marmagasságot tökéletesen eltalálni. A fiatal kutyákat gyakran a standardhoz hasonlítják, az érettség végére minden megváltozik és magasabb súly lesz a kívántnál.

18. Hibák:
„Minden ami a standardba foglaltaktól eltérõ, hibának számít. A súlyt, magassági hibáknál figyelembe kell venni, úgy, hogy mindig a súlyhoz igazodjunk”. A mai szabályok szerint, ha egy kutya sok hibával rendelkezik, még mindig indítható központi osztályban, melyet vadászkutya standard szerint bírálnak.

19.Egyéb:
„A kanoknak szemmel látható két normál nagyságú herével kell rendelkezniük”.