Tartalom Általános jellemzõi, használata
Középnagy, elegáns megjelenésû, sárga, rövid szõrû mindenes vadászkutya. Inkább könnyed felépítésû, száraz, szikár, a szépség és erõ harmóniáját tükrözi. Mindenes vadászkutya, tehát egyaránt jól kell vadásznia mezõn, erdõben és vízben. Jellemzõ tulajdonsága a kiválló orr, a szilárd és figuratív vadmegállítás, a kiváló elhozási hajlam, a csapatkövetési készség és a vízszeretet. Karakterre élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, könnyen tanítható. Alapvetõ tulajdonsága a kiemelkedõ kapcsolattartási készség. A durva bánásmódot nehezen viseli el. Alapvetõen nem lehet agresszív, és sohasem lehet félénk. Bár eredendõen vadászkutya, kifejezetten nagy mozgásigénnyel, természete révén lakásban, kedvtelésbõl is könnyen tartható.
A fej
Száraz, nemes, arányos. A koponya mérsékelten széles, enyhén domború. A fejtetõt enyhe harántvonal választja ketté középen, a közepesen fejlett nyakszirtcsonttól a homlok felé. Ennek síkja az orrháttal körülbelül 30 fokos szöget zár be. A stop mérsékelt. Az orrhát mindig egyenes, a szemboltív közepesen fejlett. Az arcorri rész jól boltozott, nem elhegyesedõ, és széles, jól fejlett orrtükörben végzõdik, minél tágabb orrlyukakkal. Az arcorri rész - az orrhegytõl a belsõ szemzugokat összekötõ egyenest mérve - minden esetben kevesebb, mint a teljea fejhossz 50 %-a. A fang arányosan hosszú. Az állkapocs fejlett, jól izmolt. A fogazat erõteljes, a metszõfogak ollósan záródnak. Az ajkak feszesek, nem lelógók. Tekintete élénk, értelmes. A szemek kissé oválisak. A szemhéjak jól zártak. A szemszín a szõrzet színével harmonizál, elõnyös, ha minél sötétebb. A fülek középhosszúak, kissé hátul és középmagasan tûzöttek. Laposan fekszenek az archoz. A fülnyílást jól takarják, és lefelé kerekített V-alakban végzõdnek, hosszuk körülbelül a fejhossz háromnegyede. A nyak középhosszú, jól izmolt, enyhén ívelt, zavaró lebernyegtõl mentes. Középmagasan illeszkedik a törzshöz.
Az elülsõ végtag alakulása
Az elülsõ lábak egyenesek, erõs csontozatúak, zárt könyökkel. Ideális, ha a felkarcsont hossza közel azonos a lapockacsont hosszával, és tengelyük közel 90-100 fokos szöget zár be.
A törzs
Erõteljes és arányos, valamivel hosszabb a marmagasságnál. A mar kifejezetten és jól izmolt. A hát feszes, egyenes. Az ágyék rövid, széles és jól izmolt. A far széles, és eléggé hosszú a nagy tömegû izmok (a hát- és combizomzat) eredéséhez és tapadásához, enyhén lejtve lekerekedik a farktõig. Ideális farokalakulás mellett a medencecsont tengelye és a combcsont tengelye megközelítõleg 90-100 fokos szöget zár be. A mellkas közepesen széles és mély, könyékig ér. A bordák mérsékelt ívelésûek. A has enyhén felhúzott. A váll jól izmolt, a lapocka megfelelõen hosszú, dõlt, és kellõen mozgékony. A farok kissé alacsonyan tûzött, közepes vastagságú, elkeskenyedõ, a vízszinteshez közel tartott, körülbelül a csánkig ér. A farok kurtítása nem kívánatos, de negyedrész levágható.
A hátulsó végtag alakulása
A hátulsó lábak jól izmoltak, közepesen szögeltek, kissé alacsonyan elhelyezkedõ csánkokkal. A mancs enyhén ovális, zárt. A lábujjak erõsek, a talppárna kemény.
Bõre és szõrzete
A bõr feszes, gyûrõdések és ráncok nélküli. A bõr pigmentált, az orrtükör hússzinû, az ajkak, a szemhéj és a köröm barna. A talppárna palaszürke. A szõrzet szoros fekvésû, rövid, egyenes, érdes tapintású. A has enyhén szõrözött, a szõrzet a füleknél inkább apróbb és selymesebb. A farok szõrzete hosszabb szálú. Színe a zsemlyesárga vagy sötét homoksárga különbözõ árnyalatai. Kisebb fehér foltok a mellen és a lábvégeken, valamint tûzések nem tekinthetõk hibának.
Nagysága
A kan 58-64 cm, a szuka 54-60 cm. A statikus és dinamikus egyensúly és a harmonikus megjelenés fontosabb, mint a centiméterekben kifejezett méretek.
Mozgás
Munkában. keresés közben jellegzetes járásmódja az egyenletes, kitartó vágta. Ügetésnél a mozgása legyen térölelõ, könnyed, elegáns és egyenletes, csal a minél nagyobb lépéshosszat eredményezõ akcióval. Szembõl és hátulról nézve a lábak szabadon és könnyedén mozogjanak, anélkül, hogy akár kilengenének oldalra, akár kereszteznék egymást. A könyök maradjon szorosan a testhez simulva, oldalirányú kitérés nélkül. A lábak tengelye enyhén eltér a párhuzamostól., és egymással a talaj felé mutató hegyesszöget zár be. A törzs motgása nem lehet kígyózó. A felsõ vonal a vízszintestõl nem tér el.
|