LEONBERGI
Íme a kutya, akiről, barátai, kedvelői regéket zengnek, mesehőshöz hasonló tulajdonságokkal ruházzák fel. Íme a kutya, aki akár mesehős is lehetne: erős, jóképű, bátor, nagylelkű, nemes, önzetlen, meghódítja a világot... S ha akadna valaki, aki nem hisz a mesékben, aki kétkedik, annak csak azt tudjuk ajánlani: Aki nem hiszi, járjon utána. Egy szép napon Leonberg (Stuttgart mellett) város tanácsosa fejébe vette, hogy kutyái keresztezéséből létrehoz egy olyan kutyafajtát, mely leginkább hasonlít városának címerállatához, az oroszlánhoz. Egy fekete-fehér újfundlandi szuka és egy a nagy Szent-Bernát menedékházból származó ún. Barry-kan nászából felnövekedett egyedekhez hozzákeresztezett még pireneusi hegyikutyákat, így jött létre a fajta, amelyet Leonberger-nek hívnak, és amelynek első egyede hivatalosan 1846-ban látta meg a napvilágot.
A Leonberger rengeteg kitűnő tulajdonságot örökölt őseitől; a hegyikutya éberségét és kiegyensúlyozott kísérő-védő szellemét, a bernáthegyi és az újfundlandi jámborságát és emberközpontúságát, a kiinduló fajták hatalmas termetét, impozáns megjelenését, és kimagasló intelligenciáját.
Mivel Essig nemcsak állatbarát, de kitűnő üzletember is volt, a Leonberger karrierje hamarosan magasra ívelt. Keresetté váltak ezek a „semmire se jó” nagytestű oroszlánok. A gazdák kik a királyok, hercegek voltak, keresték és szerették ezt a fajtát. Tetszett nekik, hogy egy igazi barát, egy igazi társ lehet velük. Nemesek, királyok, cárok kutyája lett.
Kilenc hatalmas, ezüstszínű leonbergit tartott Ausztria és Magyarország legendás királynője, Erzsébet királynő (Sissy), leonbergik népesítették be III. Napóleon, I. Umberto király udvarát, Richard Wagner, Bismark is büszkélkedhetett leonbergivel és még Oroszország cári udvaraiba és eljutottak. A fajta egy része a kutyák egyszerű életét élte, a majorságokban, a parasztporta védelmezőjeként és a család barátjaként élt. Az emberrel hosszú évtizedeken át tartó szoros együttélés szilárdította meg a leonbergi kiemelkedő tulajdonságait; magas intelligenciáját, emberközpontúságát, kiváló alkalmazkodóképességét, és kísérő-védő természetét.
Napjainkban a Leonberger egy kitűnő családi kutya, mely modern életünk minden kívánalmának képes megfelelni. A leonbergi különlegessége abban rejlik, hogy e nem mindennapi külső mögött csodálatos természet lakozik. A leonbergi erőteljes, tiszteletet parancsoló, harmonikus testfelépítéséhez öntudatos nyugalom, ugyanakkor élénk temperamentum társul.
A kutya tisztában van saját méreteivel és képességeivel, ez az alapja magabiztosságának, kiegyensúlyozottságának. Egy leonbergi szinte soha nem ideges, sok esetben egyszerűen nem hagyja magát zavartatni. Kiegyensúlyozott nyugalmából nehéz kibillenteni, ám ha a helyzet úgy hozza, a pillanat töredéke alatt dönt és cselekszik. A leonbergi intelligens kutya, viselkedése, tanulási folyamatai, döntési folyamatai sokban az emberére emlékeztetnek, és eltérnek az úgynevezett „okos kutyá”-étól.
A leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis kifejezetten elegáns kutya. A hatalmas test igen arányosan felépített, vastag csontú, kifejezetten erőteljes alapokon nyugszik, nem kelt nehézkes benyomást, és a könnyed mozgásban sem hátráltatja a kutyát.
A kutya színe oroszlánszínű: vörös, és a vörös különböző árnyalatai a homoksárgától az oroszlánszínű sárgán és vörösesbarnán át a rőtvörösig, mindenkor teljes fekete maszkkal. A vöröses alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor a kutya alapszínét a fekete nem határozhatja meg. A leonbergire jellemző kötelező fekete maszk ideális esetben mélyfekete és az egész arcorri részt takarva legalább a szem fölé ér. A szem színe barna, a sötétbarna kívánatos. A leonbergi feje nem szélesedik ki olyan erőteljesen, mint az újfundlandié, a kutya arckifejezése barátságos, jóindulatú. A lógó, háromszög alakú középnagy füleket fekete keret szegélyezi. A leonbergi farka dúsan szőrözött seprőfarok, mely csánk alá ér, a mellső lábakat zászló, a hátsókat gatya díszíti.
A leonbergi nagytestű fajta, lassan fejlődik, a teljes kifejlettséget két éves korban éri el, de sok esetben még ez után is változhat, érhet. Egyébiránt a leonbergi a nagytestű kutyák között ritka egészséges fajta, mindenféle túlzástól mentes, nem nyálzik, nincsenek problémák sem a szemével, sem a fülével, sem a farkával, nincsenek örökletes problémái, élete során sem fogékony a betegségekre, az időjárás viszontagságai is jól tűri. A téli hideg meg sem kottyan neki, kisebb eső nem tudja átáztatni bundáját, egyedül a nyári nagy meleg, ami megviseli szervezetét. Mindig gondoskodjunk árnyékról és folyamatos friss vízről kutyánk számára. A leonbergi viszonylag nagy mozgásigényű fajta, örömmel sétál, kirándul, úszik, a futást és az ugrásokat azonban nem neki találták ki.
A kutya ápolása nem jelent különösebb gondot, bundáját egy héten legalább egyszer alaposan át kell fésülni (a vedlési időszakban természetesen gyakrabban), mancsait, szemeit, füleit ellenőrizni. Fürdetni nem kell, a szennyeződéseket megszáradásuk után kefével távolítsuk el. Természetes vizekben persze nyugodtan fürödhet a kutya, amit örömmel meg is tesz; az újfundlandi örökség, az ujjak közötti úszóhártya a magyarázat a leonbergi vízimádatára.
A leonbergi kutya csak a családdal tud együtt élni, kennelbe zárva vagy egy területen elzárva értelmét veszti, éppen azokat a kiemelkedő tulajdonságait nem értékelhetjük majd, melyek a fajtát oly különlegessé teszik. És a szoros szociális kontaktus nélkül tartott leonbergi bizony wesen hiányosságokat mutat: félős vagy agresszív, megbízhatatlan... stb.
Akinek hiányzik családjába valaki, aki mutatós, intelligens, megbízható, jellemes, ha kell, őrzi házát és családját, szereti a gyerekeket, szeretetre vágyik és szeretet ad. Aki fel tudja vállalni, hogy mozgásteret és elfoglaltságot biztosít a kutyának, aki felvállalja azt, hogy egy óriási kutya ellátása és helyes táplálása bizony nem olcsó, vegye fel a kapcsolatot néhány tenyésztővel, ismerje meg a fajtát, garantáljuk, nem fogja megbánni, ha magához vesz egy leonbergit. Aki megismeri ezt a csodálatos fajtát, hamar megszereti és nem fog benne csalódni. |