Árokásás, barikádok, demakrációs vonalak
Amikor a kert romokba hever

Ha valaki kertes házba költözik, hajlamos úgy érezni, hogy eljött végre a kutyatartás ideje. Azonban amikor a frissen gyepesített, virágos kertben hatalmas gögrök jelennek meg, és a virágok lefejezett hadserege fogadja a reggel ébredő háziakat, kissé elbizonytalanodnak még a legmeggyőződésesebb kutyabarátok is.

Attól minden kutyatartónak görcsbe rándul a gyomra, ha kertje első világháborús csatatérre emlékeztet, demakrációs árkokkal, földhalmokkal, csontmaradványokkal.
Több oka lehet annak, ha egy kutya úgy dönt, a kertet a kedvére árformálja. A legtöbb fiatal négylábú imád ásni, ez kamaszkori sajátosság. Akadnak viszont előrelátó ebek, amelyek a nehéz időkre gondolva azért kaparják ki a földet, hogy a méretes gödörbe helyezzék el élelmiszer-tartalékaikat, a kapott csülökcsontot, az ínycsiklandó velős cupákot.
Mások túl szűknek találják a kerítéssel körbevett területet, és úgy gondolják, kitágítják a határokat.

 És persze sok olyan négylábú is akad, amelyik egyszerűen közelebb szeretné magát tudni a gazdájához.
Míg a fiatalok erőfitogtatásból, merő szorgalomból, csupán gyakorlási szándékkal készítik a demokrációs vonalakat, idősebb fajtársaik gyakran azért ásnak maguknak tágas vackot, mert melegük van, és a föld mélyebb rétegeiben hűvösben pihenhetnek.

És persze akad bőven olyan kutya is aki puszta unaloműzésként áll neki a gödörásásnak.

Mi ilyen esetben a megondás?
Mondjon le minden kutyabarát az ápolt lertről, a csinos gyepszőnyegről, a virégágyások pompájáról?
vagy szorítsuk be a négylábú barátunkat egy apró, elkerített kertzugba, ahol ugyan kedvére áshat, ám egész nap magára hagyva unatkozik?

Nos, nem feltétlenül.
ha már rájöttünk, hogy kedves és hűséges társunk miért döntött az ásás mellett, máris közelebb vagyunk amegoldáshoz. Alapszabály: a kutya szeme láttára sose kertészkedjünk! Ne ássunk, ne gereblyézzünk, ne túrjuk a földet! És ha ezt ő teszi, semmi esetre se szidjuk meg, mert fogalma sincs, miéet dorgáljuk meg. A büntetés is teljesen hatástalan, hacsak akkor nem kapjuk rajta kedvencünket, amikprr épp ás. Ilyenkor igyekezzünk elterelni a figyelmét, nyújtsunk neki merőbben más szórakozást. Vigyük el például sétálni, vagy kezdjünk el vele a kedvenc játékával játszani. Ha a kutya napkzöben eleget fut, rohan, kifárad és feladata van, remélhetőleg a kertünket sem teszi csatatérré.