Csend legyen!

Magától értetődik, hogy a kutya ugat. Ha viszont nem megfelelő időpontban és helyen teszi ezt, az a kutya gazdáját, no meg a szomszédokat is őrületbe kergetheti. A nem kívánatos hangadásról való leszoktatás előtti első lépés, hogy felmérjük, miért ugat a kutya. Kérdezzük meg a családtagokat, mikor, meddig és milyen körülmények között ugat az eb. Ha nincs senki otthon napközben, érdeklődhetünk a szomszédoknál is, így legalább látják, hogy próbáljuk megoldani a problémát. Esetleg magnóval vagy videokamerával is rögzíthetjük a történéseket távollétünkben. Ha sikerül megtalálni az ugatás okát, néha magától értetődővé válik a megoldás. A lármás kutyákat hat fő csoportba oszthatjuk az ugatás okai szerint.

1. A „nézz rám” kutya

2. A támadó kutya

3. Az elhanyagolt kutya

4. A védekező kutya

5. Az izgatott kutya

6. A túlságosan ragaszkodó kutya

1. A „nézz rám” kutya magányos és figyelmet akar. Ránéz a kiszemelt emberre vagy állatra és metsző, erős, határozott ugatásba kezd. Az ugatást néha szünet követi, hogy láthassa, figyeli-e valaki. Előfordulhat, hogy a még nagyobb figyelem érdekében ugatás közben csóválja a farkát vagy körbe-körbe táncol.

2. A támadó kutya fenyegetésből ugat, hogy megvédjen bármit, amit arra érdemesnek tart: saját magát, a területét, ételét vagy más tulajdonát, vagy éppen a gazdáját. Bátor kutya, akinek nincs lelkifurdalása amit, hogy megtámadja a betolakodót, ha az túl közel merészkedik. Hogy nagyobbnak láttassa magát, mint amilyen, a sokkoló effektust használja: hevesen, fokozódó tempóban ugat, az ugatás nagyon intenzív, de rövid, gyakran morgás előzi meg.

3. Az elhanyagolt kutya azért ugat, hogy kieressze a gőzt. Megszállott ugatása monoton ritmusú, konkrétan nem irányul semmire. Időnként elhallgat, de csak azért, hogy újra kezdhesse. Mozdulatlan pozícióban ugat, de olykor felemelheti a fejét és voníthat.

4. A védekező kutya aggódik, meg van rémülve. Valami félelmeteset lát, hall vagy szagol, és ezt közli rövid, éles, magashangú ugatással. A félelemnek fizikai jeleit is mutatja, reszket, remeg, összehúzza magát. A félelem forrásának irányába néz, és előre léphet, mikor ugat. De aztán inkább visszafordul, visszavonul egy biztonságos pontra, tompán pufogva mozgás közben.

5. Az izgatott kutya szenvedélyes, könnyen stimulálható. Sokat mozog, és néha zihál ugatás közben. Folyamatos ugatása afelé irányul, ami éppen izgatja.

6. A túlságosan ragaszkodó kutya szeparációs szorongásban szenved. Egy számára különösen fontos embert hiányol. Őrjöngő, magas hangú ugatása nyáladzással, szűköléssel vegyülhet. Néha közvetlenül az ajtónak vagy ablaknak fordulva ugat, ahol utoljára látta a szeretett személyt. Az ilyen kutya olykor rágcsálással, kaparászással is kifejezi bánatát.

Az ugatás megszüntetésében sokat segíthet, ha általában gazdagítjuk kutyánk életét. Töltsünk vele több időt, vegyünk neki több játékot, járjunk vele kutyaiskolába. Az ugatás ismétlődő cselekvés, mint az ásás, rágás és nyalakodás, mely segít megnyugtatni a kutyát; mint amikor a síró kisbaba lecsendesül a ringatástól. Ha az ugatás félelemre alapul, a büntetés csak fokozza a kutya szorongását, vagy éppenséggel megszünteti az ugatást, de olyan pótcselekvést okoz, mely még bosszantóbb vagy veszélyesebb lehet. A kutya értelmezheti úgy is a büntetést, hogy csak a gazda jelenlétében nem szabad ugatnia. Röviden, a büntetés csak azt tanítja meg a kutyának, mit ne csináljon. Próbálkozhatunk pozitív asszociációk kiépítésével: ha a kutya fél, pl. a postástól, és azért ugatja meg, játsszunk vele, tereljük el a figyelmét. Így idővel a félelem helyett a játék kellemes emlékei kapcsolódnak majd a postás személyéhez.

Ha minden kötél szakad, és semmilyen módszer sem használ, szüntessük meg a közvetlen kiváltó okokat. Béreljünk postafiókot, hogy a postás ne zavarja a kutyát, zárjuk el a kutya kilátását a járókelőkre, a lakásban hagyjuk bekapcsolva a rádiót vagy a magnót, hogy letompítsuk az ugatást kiváltó kinti zajokat.