Eredete: Magyarország

Előzetes megjegyzés:

Minden ország felelős a saját fajtáiért. Érthető tehát, hogy a világ minden táján tőlünk várják fajtáink formálását, a tenyésztési irányzat megfogalmazását. Egy fajta gazdájának lenni – különösen olyan népszerű fajta esetében, mint a puli – óriási felelősséget ró a tenyésztőkre és mindenkire, aki a fajta alakításában részt vállal. Így a bírókra is, hiszen a tenyészszemlék és a kiállítások minősített egyedei lesznek a tenyésztés meghatározó pulijai. Ha a bírálat reális, szakmailag megalapozott és az értékelés lehetőség szerint minél több lényeges szempontra terjed ki a valóban kiugró egyedek favorizálásával – a fajta állandó fejlődésére számíthatunk.

Felhasználása: terelő pásztorkutya

FCI BESOROLÁSA:

a)     fajtacsoport Juhász- és pásztorkutyák.

b)     szekció: Juhászkutyák Munkavizsga nélkül

Rövid történeti áttekintés: Ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint a vándorló nomád pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.

Általános jellemzők:

Ősi magyar terelő pásztorkutya. Középnagy testű, élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony. Szilárd szervezetű, finom csontozatú, szikár, izmos. A törzshossz és a marmagasság azonos, a végtagok és a gerincoszlop négyzetes formát zárnak be.

Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhető meg, mert az egész testet erőteljes szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat képező szőrköntös borítja. A szemet ernyőszerűen takarja a fej sűrű szőrzete, így a fej gömbölyűnek tűnik. A kereszttájékra szorosan záródó farok következtében a törzs hátrafelé magasodó formát mutat. A végtagok egyes részeit nehéz elkülöníteni, ezért az arányokat és a szögeléseket célszerű mozgásban megítélni.

A puli bírálatát a jövőben asztalon végezzük.

Általános megjelenés: Középméretű, szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Szikár testének minden része jól izmolt. Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhető meg, mert testét erőteljes, szalagokat vagy zsinórokat képező szőrköntös fedi. Bírálat során ezért célszerű végigtapintani. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra kunkorodó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.

Fontos testméretek:

Törzshossz / marmagasság: - 1/1

Arcorrhossz / fejhossz: 3,5/10

Mellkasmélység / marmagasság: 4,5/10

Mellkasszélesség / marmagasság: 3,3/10

Övméret / marmagasság: 12,5/10

Fülhossz / fejhossz: 5,2/10

Viselkedés és jellem: Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékonyfajta. Mai formája a sporttenyésztés hatására alakult ki.

Fej: Elölről nézve kerek, oldalról nézve elliptikus.

Agykoponya: arányos, finom, domború. A szemboltívek erősen fejlettek.

Stop: enyhén ívelt.

Orrtükör: viszonylag kicsi, fekete színű.

Arcorri rész: nem hegyes, az orrhát egyenes.

Ajkak (pofák): feszesek, mélyen pigmentáltak.

Állkapocs / fogak: a fogképletnek megfelelő teljes, ollóharapás.

Szemek: közepes nagyságúak, sötétbarna színűek, oválisak, élénk értelmes kifejezésűek. Közepesen távol helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszes és jól pigmentált.

Fülek: széles alapúak, középmagasan tűzöttek. A lógó fülkagylók lekerekítet V alakúak.

Nyak: középhosszú, feszes, izmos. A vízszintessel 45 fokos szöget zár be. Dús szőrzet fedi.

Fej:

Koponyája kicsi és finom. Feje előlről kerek, oldalról elliptikusnak tűnő. Leginkább egy labdaszerű fonalgombolyaghoz hasonlítható. A puli szuka feje kissé finomabb vonalvezetésű, a kané valamivel durvább, de nem goromba.

A nyak illesztése a törzsön középmagas, a vízszintessel 45°-os szöget zár be. A középmagastól eltérő nyakillesztés hibának minősül. Az alacsony nyakillesztésű puli a fejét állandóan lógatja, orra a talaj közelében jár. A túl magas vagy túl alacsony nyakillesztés csökkent mozgási képességet von maga után. A túlságosan rövid vagy hosszú nyak is hibának minősül. A puli nyaka akkor ideális, ha a benőtt szőrtakaró alatt nem különíthető el a törzs vonalától.

Az arcorri rész rövid, a fej hosszának egyharmada. Az arcorri rész hosszát az arcorri hajlattól kell az orr hegyéig mérni. Minél hosszabb, annál súlyosabb a hiba. A fej hosszának 40%-áig még kitűnő a minősítés, efelett a minősítés csökken.

A szemboltívek kifejezettek.

A stopvonal enyhén ívelt.

Az orrhát egyenes.

Orrtükre viszonylag kicsi, nem hegyesedik el és minden színváltozatú pulinál fekete színű. A fekete, maszkos fakó és szürke puliknál a mélyfekete orrtükör természetes követelmény. Enyhébben ítéljük meg a fehér pulik pigmentáltságát.

Fogazata ollós záródású, teljes (vagyis komplett és ollósan záródó korrekt fogazat). Amennyiben a fogazat rendezetlen, az alapminősítés egy fokozattal csökken. A ponty- és a csukaharapás a pulinál tenyésztésből kizáró hiba. Öt éves kor alatt a tétreharapás is hibának minősül. Ha az alsó ív két középső I1 foga dől ki az ívből és a felsőkkel ráharap, nem tekintjük hibának. Egy P1 hiánnyal kitűnő is lehet, de győztes nem,  két P1 hiánnyal már csak nagyon jó,. Ha három, vagy mind a négy P1 hiányzik, már csak jó a minősítés. Amennyiben P2, P3 vagy P4 esetleg M1 fog hiányzik, a pulinak szintén csak jó minősítés adható ki.

Ajkai feszesek és minden színváltozatú pulinál fekete színűek. A mélyen pigmentált ajakszegély és szájpadlás előnyösen befolyásolja a bírálat eredményét.

Szeme sötét, kávébarna színű, enyhén elkeskenyedő metszésű, élénk, értelmes tekintetű. A szem szivárványhártyájának minél sötétebbnek kell lennie. A középbarna vagy sötétbarna szem kitűnő minősítésű. Világosabb szemszín és túl közelülő szemek  esetében pedig nagyon jó. A sárga szem súlyos hiba, csak megfelelő adható. A kerek, nagy szem általában durva orrtükörrel és durva fejjel párosul, amely nemkívánatos, de minősítése nagyon jó is lehet. A szemhéjszélek feszesek és minden színváltozatú pulinál fekete színűek. A laza szemhéj az általános szervezeti lazaság jele, biztosan öröklődő, súlyos hiba, minősítése csak jó lehet.

Füle széles alapú, középmagasan tűzött. Eredésük a külső szemzúgok vonalában tapintható ki. A fülkagyló lekerekített V alakú, határozottan lefelé irányul. A fülkagyló peremének legalább a belső szemzúgig kell érnie. Ideális esetben izgalmi állapotban sem mozdul, nem csavarodik hátra. Ha a fülei magasan tűzöttek és arcorri része hosszabb a kívánatosnál, a fej harmóniája megbomlik, elveszíti egyedülálló jellegét. Ezek olyan típushibák, amelyeket a bírálat során büntetni kell. A kissé magasan tűzött fül nagyon jó, a magasan tűzött, könnyű, rövid fül jó, a mozgékony fül szintén jó minősítéssel bírálandó.

Test: Hátvonal: egyenes, a faroktartás következtében hátrafelé emelkedőnek tűnik.

Mar: csak kis mértékben emelkedik a hát síkja fölé.

Hát: középhosszú, egyenes, feszes, izmos.

Ágyék: gazdagon izmolt, rövid. Far: Rövid, enyhén lejtős.

Mellkas: mély, hosszú, közepesen dongás.

Has: hátrafelé fokozatosan húzódik fel.

Farok: a középmagasan tűzött farok minden helyzetben kunkorodva záródik a kereszttájékra és sűrű szőr fedi. Kiegyenesítve a csánkig ér.

Törzs:

A puli törzsére a négyzetesség jellemző: marmagassága azonos a törzshosszal. Ez a kanoknál szigorúan bírálandó. Szukáknál a marmagassághoz viszonyított +5%-os törzshosszeltérés még megengedett, ettől nagyobb eltérés már csak nagyon jó minősítést jelent. A valóban négyzetes, vagy ahogyan gyakran hallani, a kvadratikus kifejlett egyedek már kölyökkorban is szinte kocka formát mutatnak – rövidek és szélesek.

Gyakori típushiba a megnyúlt törzs. Általában az ágyéktájék hosszabb a kelleténél, s ez kötéshibával párosulva kígyózó járást eredményez. A hátvonal felülről történő megszemlélése a hibáról azonnal árulkodik. A puli törzshosszának megítélése nem könnyű feladat, tapintást és sok gyakorlatot igényel. Tapintáskor mindig a vállbúbot keressük, mert az a törzshossz mérésének a kindulópontja. A jó szőrben lévő egyed dús mellkasi szőrzete miatt az egyébként rövid törzs is hosszúnak tűnhet!

Az ideális mar csak kismértékben emelkedik a hát síkja fölé, de érzékelhető.

A hát feszes, középhosszú.

Az ágyék jól izmolt.

A far enyhén lejtős, rövid (nem csapott). Ez a leggazdaságosabb erőátvitelt teszi lehetővé.

A has hátrafelé fokozatosan húzódik fel.

A farok középmagasan tűzött, szorosan záródva hajlik a kereszttájékra. A farok vége kiegyenesítve a csánkig ér. A rövidfarkúság örökletes hiba, ezért a bírálatnál, mint differenciáló szempontot a győztes címek odaítélésekor feltétlen figyelembe kell venni. Kitűnő minősítést akkor kaphat a puli, ha a faroktartása ágyékra boruló, oldalra szorosan záródó, vagy a hát fölé karikába kunkorodó. A sarlós faroktartású puli csak jó minősítést kaphat. Kívánatos a mindenkor záródó farok. A bizonytalan faroktartás súlyos hiba. Ha a kiállított egyed a bírálat alatt a farkát mindvégig lógatja, és azt rövid időre, még mozgás közben sem csapja fel, a minősítése legfeljebb nagyon jó lehet. A puli faroktartását fajtabélyegnek kell tekintenünk. A kereszttájékra kunkorodó, vagy az ágyékon fekvő farok minden körülmények között, így a ringben is követelmény!

A mellkas közepesen dongázott, mély és hosszú. A hordó mellkas dülöngélő mozgást, a szűk üres szívtájékot eredményez. A nem kellően dongás állat elülső lábai túl közel állnak egymáshoz, egész teste szűkebb a kívánatosnál. Természetesen alkati rendellenességnek számít.

Elülső végtagok:

Váll: a lapocka dőlt és feszesen fűződik a mellkashoz. A lapocka és a felkar közötti szög 90 fokos.

Felkar: középhosszú és jól izmolt.

Könyök: szorosan a mellkashoz simul. A felkar és az alkar közötti szög 120-130 fokos.

Alkar: hosszú és egyenes, száraz izomzatú.

Elülső mancsok: rövid, gömbölydedek, zártak. A karmok feketék vagy sötét palaszürkék. A talppárnák sötét színűek és rugalmasak. Az elülső végtag állása közepesen széles és párhuzamos.

Elülső végtag:

A mellső lábak állása közepesen széles és párhuzamos. A lapocka feszesen fekszik a mellkasra. A vállbúbok a szügy síkjába esnek. A lapocka a felkarral 90°-os szöget zár be. A felkar középhosszú, izmos, a törzs hossztengelyével párhuzamos. A könyök szorosan a mellkashoz záródik. Az alkar a felkarral 120-130°-os szöget zár be. Az alkar hosszú és egyenes, szikár izomzatú. A mancsok rövidek, gömbölydedek, feszesek és zártak. A karmok feketék vagy palaszürkék. A talppárna sötét és rugalmas.

A végtagok állása közepesen széles és párhuzamos. A medence és a comb közötti szög kb. 90 fokos. A térdizület szögellése 100-110 fok.

Comb és lábszár: hosszú és jól izmolt.

Csánk: száraz, világosan körvonalazott.

Lábközép: rövid.

Hátulsó mancsok: kissé nyúltabbak az elülsőknél, és zártak.

Mozgás: igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Mozgása gyakran jellegzetesen aprózó.

Hátulsó végtag:

A hátsó lábak állása is közepesen széles és párhuzamos. A comb és a lábszár hosszú és gazdagon izmolt. A medence a combcsonttal 90°-os szöget alkot. A combcsont a lábszárcsontokkal 100-110°-os szöget képez. A csánk szikár, a lábközép rövid. Az izületek tiszták és szárazak. A hátulsó mancsok kissé laposabbak a mellsőknél. A karmok szintén sötét palaszürkék, vagy feketék. A talppárna itt is rugalmas és sötét.

Járás:

A puli mozgása aprózó, szökdécselő és fordulatos. Ez a mozgás csak szabályos és jól izmolt végtagokkal valósítható meg. Minden szabálytalan végtagállás energiapazarlással jár.

Bőr: Ráncoktól mentes, feszes, sötéten pigmentált. A szabad bőrfelület minden színváltozatnál fekete vagy sötét palaszürke.

Szőrzet: kölyökkorban tömött, hullámos vagy göndör lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A kétféle szőr aránya határozza meg a bunda jellegét. Amennyiben a felszőr aránya nagymértékben meghaladja a pehelyszálakét, a szőrköntös nyitott, jellegtelen szerkezetet mutat. A kívánatosnál több pehelyszál túlságosan lágy szerkezetű, nemezeredő, nehezen kezelhető szőrzetet eredményez. A kétféle szőr genetikailag meghatározott helyes aránya alakítja ki a könnyen ápolható, esztétikus megjelenésű szalagos vagy zsinóros formát.

A szőr hossza fartájékon, az ágyéktájékon a leghosszabb. Legrövidebb a fejen és a végtagokon. A fej ernyőzöttsége akkor ideális, ha a szőr erős szerkezetű, zsinórszerű lefutású és jól takarja a szemeket és az arcorri részt. A kifésült, az elhanyagolt, gubancos szőrzet egyaránt nem kívánatos.

Szőrzet:

A fajta különlegessége a szőrzet. A szőrköntös a kölyökkori hullámos, csigás lefutásból a felnőttkori nemezek, zsinórok és szalagok kialakulásáig több változáson megy át. A szőrtakaró jellegét a felszőrök és a pehelyszálak aránya határozza meg. Ez genetikailag meghatározott. A zsinóros, vagy zsinóros jellegű, és a keskeny szalagos szőrtípusok a kívánatosak. Kitűnő minősítés csak teljes, homogén szőrköntösű, jól ernyőzött fejszőrzetű pulinak adható ki. Tenyészszemlén a hiányos, kopott szőrköntös is elfogadott, amennyiben a szőr minősége tapintással megítélhető. Hiányos ernyőzöttségű, lekopott mellkas és marszőrzetű egyed minősítése csak nagyon jó lehet. Előforduló hiba a teljes szőrköntös esetén, a mar és a fej részen a nyitott szőrzet, melyet figyelembe kell venni a győztes cím kiadásánál. A lerágott lábszőrzetű puli is csak nagyon jót kaphat. Az ápolatlan szőrzetű egyed sem lehet kitűnő minősítésű.

Bőr:

Pigmentált, palaszürke színű. Hason, háton könnyen elbírálható.

a)     Fekete

b)     Fekete, kissé rozsdavörös vagy szürke árnyalattal

c)      Fakó, határozott fekete maszkkal a pofa körül

d)     Szürke

e)     Gyöngyfehér, zsemleszínű árnyalattól mentes

A szügy tájékán maximum 3 cm átmérőjű fehér mellfolt engedhető meg.

Az ujjak közötti fehér tűzöttség nem számít hibának.

Minden más jellegű jegy, színeltérés hiba.

Színek:

A fekete szín esetében keressük a minél mélyebb fekete árnyalatot, de a rozsdás, avétos árnyalat a pulinak természetes jellemzője, és nem tekintjük hibának. A fehér mellfolt 3 cm átmérőig megengedett, de az ilyen egyed győztes nem lehet, mert a mellfolt öröklődik.

A fehér pulinál a zsemlés színárnyalat nem megengedett, a tenyésztésből kizáró ok.

A maszkos fakó esetén különböző árnyalatú egyedekkel találkozhatunk, de minden esetben a pofa körül sötét maszk a kívánatos.

A szürke szín rendkívül ritka. A hamvas, ezüstös árnyalat az egyedfejlődés későbbi szakaszában alakul ki. Előfordulhat a 7-8 hetes életkorban látható szürkülő jelleg. Általában 4-5 hónapos vagy 1 éves korban kezd erőteljesebben megindulni a szürkülés. A valóban szürke puli 1-1,5 éves koráig teljesen kiszürkül, ezért a feketének született és törzskönyvezett szürke egyedeket csak tenyészszemlén lehet szürke színre átiratni 18 hónapos korukig.

Nagyság és súly:

Marmagasság:

Kanok: 41-43 cm. A megengedett mérettartomány 39-45 cm.

Szukák: 38-40 cm. A megengedett mérettartomány 36-42 cm.

Magasság:

A puli marmagasságát a gyakorlott bíráló szinte teljes biztonsággal képes megítélni, határeseteknél azonban célszerű mérni. A bírálatnál a standardban megadott mérettartományt szigorúan figyelembe kell venni. Semmiképpen sem cél a puli „törpésítése”, de növelése sem. A bírálat során a standard alatti és feletti egyedeket a homogenitás érdekében leminősítjük. Kanoknál a kívánatos, ideális méret 41-43 cm, a szukáknál 38-40 cm. A kanok esetében az ideális középméret a kitűnő I minősítéshez követelmény. A puli 9 hónapos korára eléri a végleges marmagasságát, tehát már a fiatal osztályban és tenyészszemlén is az ideális méret a kívánatos.

Testsúly:

Kanok: 13-14 kg

Szukák: 10-13 kg

Hibák: az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, a hiba minősítésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

a)     Rövid, nyitott szőrzet.

b)     Lógó, vagy sarlós faroktartás.

c)      Színhibák, nem kívánt jegyek és foltok.

d)     Előre- vagy 2 mm-t meghaladó hátraharapás, keresztharapás.

e)     2-nél több P 1, vagy bármely más fog hiánya.

f)        A standardban rögzített mérettartománytól eltérő méret.

Kizáró hibák:

A standard szerint:

-a sárga szem;

-az előre- vagy hátraharapás;

-a kettőnél több P1, vagy bármennyi P2,3,4 vagy M fog hiánya;

-a sarlószerű vagy zászlós faroktartás;

-a standardban rögzített mérettartománytól eltérő méret;

-a rövid, nyílt szerkezetű, sima szőrzet;

- a színhibák (fakó ill. black and ten) és a foltosság.

A standardban leírtaktól való minden eltérés hibának tekintendő, és a hiba minősítésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

Utólagos megjegyzés: A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, jól tapintható, normálisan fejlődött herével kell rendelkezniük.