Kutyapszichológia vagy Gazdapszichológia?

Néhány hónapja új rovat indult ennek a lapnak az oldalain és az online változaton is: „A pszichológus válaszol” címmel. Ebben az olvasóknak olyan kérdéseire, problémáira adok válaszokat és általános vonatkozású tanácsokat, amelyek a kutyák pszichológiai indíttatású viselkedésproblémáira vonatkoznak. Sok esetben azonban magának a tapasztalt kutyatartónak is nehéz eldöntenie, hogy egy-egy tünetnek vagy viselkedésformának kutyapszichológiai, vagy egyéb háttere van.

Állatpszichológia

A biológiai evolúció eredményei közé sorolható, hogy az állatoknál, (az embereknél is) úgynevezett viselkedési jellemzők alakultak ki, amelyek egyrészt a genetikusan örököltekből, másrészt pedig az élet során megtanultakból tevődnek össze. Az örököltek csupán az életbenmaradáshoz elengedetlenül szükséges minimális viselkedési formák mennyiséget adják. A növekedés, fejlődés közben valamilyen úton-módon megtanult pozitív viselkedési formák és szokások teszik lehetővé, pld. egy kutya életének igazán minőségi, színvonalbeli emelkedését.

A tudomány sokáig külön kezelte az állatok viselkedését tanulmányozó és kutató biológust, valamint az állatok pszichéjével foglalkozó biológust. Csak az utóbbi években figyelhető meg, hogy a két kutatási terület közé nem lehet, és nem érdemes merev határvonalat húzni.

A kutyák elszaporodása, tartási körülményeinek az utóbbi évtizedekben történt rendkívül gyors változása és nem utolsósorban a környezeti ártalmak megnövekedése miatt, korábban ismeretlen fogalmak, jelenségek bukkantak elő: a neorotikus kutya, a pszichopata kutya, a stresszben szenvedő kutya, az ideges kutya, a hiperaktív kutya, stb. (Ezek a fogalmak, elnevezések az emberi gyógyászatban, pszichológiában már mind korábban ismertek voltak.)

A fentiek valamelyikével jellemzett kutyák esetében minden alkalommal először is egy-egy viselkedési rendellenességgel kerül szembe a kutya gazdája. A viselkedési rendellenesség okait és a mögötte lévő összefüggéseket elemző tudomány az állatpszichológia.

A mai állatpszichológia három elemből épül föl:

1. Az embert és az állatot összehasonlító viselkedéskutatásból – az ethológiából.

2. A kísérletező pszichológiából, amelyik a tanulási képességet, és az azt befolyásoló tényeket vizsgálja.

3. Állategészségtanból, amelyik a viselkedészavarok patofiziológiai okait vizsgálja.

A kutyák viselkedészavarai

A legkorábban háziasított állat, a kutya kb. 15.000 éve él az ember mellett.

Az ember és a kutya közötti kapcsolat az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott. Háziállataink javarészt kikerültek a haszonállat státuszából és az ember környezetében kísérő, vagy baráti jelleget öltő állatcsoportot alakítottak ki. A legtöbb esetben így az a helyzet áll elő, hogy két „barát“, akiknek teljesen különbözik a fejlődési történetük, egy rendkívül összetett kapcsolatban él együtt. Ennek gyakorta szociális és pszichikai vonatkozásban beláthatatlan következményei lehetnek. A legtöbb kutya viselkedési zavara – ha nincsenek kifejezetten genetikai okai – erre az ellentmondásokkal teli viszonyra vezethető vissza. Nevelési hibák, környezeti ártalmak, tenyésztési hibák, nem a fajnak megfelelő tartási körülmények és a megemelkedett stresszhatások miatt egyre több kutya él kiegyensúlyozatlanul. Ez a kiegyensúlyozatlan, bizonytalan állapot különféle viselkedészavarokban mutatkozik meg.

A kutyáknál leggyakrabban előforduló, pszichikai eredetű viselkedési zavarok többek között a következők lehetnek:

• Félős viselkedés

• Tárgyak megrongálása

• Agresszív viselkedés más kutyákkal vagy emberekkel szemben

• Figyelemfölkeltő viselkedésforma

• Nemkívánatos viselkedésforma

Bútor, lakberendezés kaparása, folyamatos ugatás

• Szobatisztasági zavarok

A kutyák problémás viselkedései

Bonyolulttá attól válik a kutyát tartók és kutyáik mindennapja, hogy bizonyos esetekben a kutya viselkedése állatpszichológiai szempontból nézve nem zavarodott vagy beteges. Viszont a kutya viselkedése mégis csak valamilyen fokon problémát okoz.

Egy kutya viselkedését akkor nevezhetjük problémásnak, ha az a környezetében élő embereket zavarja, ha jelenléte és viselkedése kimondott veszélyt jelent a társadalomra, vagy ha viselkedése nem felel meg az emberek által szabályozott, mereven meghatározott követelményeknek.

Felmérések szerint a kutyát tartó emberek kb. fele nem elégedett kutyájának viselkedésével és azt problémásnak ítéli meg.

Néhány példa, amelyek leginkább a gazdiknak jelentenek problémát:

• Agresszív viselkedés (morgás, utánakapás, fenyegető viselkedés, harapás, stb.) emberek, vagy más állatokkal szemben

• Nyugtalan viselkedés, ha a kutya egyedül van (ugatás, nyüszítés, tárgyak megrongálása, ürülék hátrahagyása, stb.)

• Félős viselkedés (emberekkel, tárgyakkal, vagy hangokkal szemben – bizonyos helyszíneken)

• Ürülék hátrahagyása. (szobatisztaság, nemkívánatos jelölés a vizelettel)

• Étvágytalanság (az étel elfogadásának megtagadása, alultápláltság)

A fent nevezett viselkedési problémákat kiváltó okok többek között a következők lehetnek:

• Lakhelyváltoztatás

• Válás

• A gazda hosszabb ideig tartó betegsége

• A gazdát ért baleset

• Gyerekszületés vagy a család létszámának növekedése

• Szakszerűtlen tenyésztés

• Helytelen tanácsok

• Kutyaiskola, amelyik erőszakot és bántalmazást alkalmaz

• Állatorvosi erőszak

A fölsorolásból látható, hogy ezen esetekben az ember által okozott dolgokról van szó, amelyeknek megtörténtét a kutya nem tudta megakadályozni, vagy befolyásolni.

Kezelés – ha a gazda is akarja

Az állatterapeuta feladata, hogy az eseteknél szakszerű elemzéssel föltárja az okoknak és az állat viselkedésének összefüggéseit. Olyan tanácsokat, tartási körülmények megváltoztatására irányuló útmutatásokat adjon, amelyek az állat viselkedésének okait megszüntetik, vagy megváltoztatják.

Egy közös beszélgetés az állat gazdájával, valamint az állat viselkedésének megfigyelése a helyszínen, a megszokott környezetében, lehetővé teszi a kutya viselkedészavarának esetleges pszichikai eredetű vagy stressz hatásból fakadó okainak felderítését is. Ezután lehet céltudatosan meghatározni, hogy mik szükségesek a viselkedészavar csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez.

Erre a célra egy, a gazda és a kutya egyéniségeihez szabott kezelési tervet kell kidolgozni, amelyet először a kutyagazda az állatterapeuta vezetésével, majd később egyedül tud végrehajtani. Legtöbb esetben érdemes a kezelést, tréninget, Bach-virág terápiával, vagy más természetgyógyászati módszerrel segíteni.

Minden kezelésre, terápiára, tréningre, amelyik a kutya pszichikai betegségének, viselkedészavarának, vagy problémásnak ítélt viselkedésének megváltoztatására irányul egyaránt érvényes: csak akkor vezet eredményre, ha azt az állat gazdája és a környezetében élő emberek (ember/kutya közös falka) is akarják a változást. Abban az esetben, ha a kutyatartó nem végzi el pontosan és következetesen a terapeuta által javasoltakat, eléggé kicsi az esély a sikerre.

Gazdapszichológia

A tapasztalatok alapján egy állatterapeutának vagy állatpszichológusnak nem csak az állatok viselkedésének tudományos összefüggéseit kell ismernie. Sok esetben döntő, hogy az emberi viselkedés mechanizmusát is ismerje, az emberi pszichológiában is jártas legyen. Csak akkor érhet el eredményt az állatnál, ha a kutya gazdájának viselkedését is befolyásolni tudja. Az a cél ugyanis, hogy az állat viselkedése a kívánt irányba és mértékbe megváltozzon, csakis az állat gazdáján keresztül érhető el.

A legtöbb esetben a kutyatulajdonosnak már van egy saját elmélete arról, hogy kutyája miért van abban az állapotban, amelyikben éppen van, hiszen a sógor, a koma, a jóbarát, stb. (mind tapasztalt kutyaszakemberek(?), hiszen már az apjuknak is volt kutyája) már ellátták javaslataikkal a gazdit, és a gazdi már mindent úgy csinált, ahogy az neki javasolták. Ezekben az esetekben rendkívül nehéz a gazdival egy szakszerű, állatviselkedéstudományi szempontból megalapozott ellenteóriát elfogadtatni, és az ezzel összefüggő terápia előírásokat, utasításokat végrehajtatni.

Itt fontos megemlíteni, hogy némelyik terápia és kezelés hosszantartó és nem kevés türelmet, kitartást, sok esetben jelentős anyagi áldozatot is igényel a kutya gazdájától. Ráadásul nem ritkán, főleg a dominánssággal összefüggő viselkedészavarok kezelése, sok kutyatartónak pszichikai megpróbáltatást is jelent, mert a kutyája érdekében a már nála automatikussá vált rossz szokásokon kell változtatnia. Minden terápia eredményessége szempontjából még rendkívül fontos tényező a bizalom. Ha a kutya gazdája nem bízik önmagában, nincs bizalommal a saját állata iránt, és nem utolsósorban bizalmatlan az adott szakemberrel szemben, akkor nem tud kialakulni az a fontos láncolat a gazda, kutya és a terapeuta között, amelyik elengedetlenül szükséges a közös cél eléréséhez.

Gondoljon arra, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott... az ember és a kutya jobb együttéléséért.

Stefan Siman
Dipl. állatterapeuta, kutyatréner
info@4tappancs.hu
forrás:kutya.hu